2013. január 19., szombat

Vérmacska eleje és vége

Véleményem a könyvről itt
Olvastam: 2013 január 14-15.
Kiadás: Könyvmolyképző Kiadó, 2011


5. o. „Ahhoz képest, hogy egy alkoholista vasutas lopott téged, eléggé úgy viselkedsz, mintha a dologtalan ősapádat Tutanhamonnal együtt balzsamozták volna be! Ezt Szőri szokta mondani, ha valamit rettenetesen elbaszok, de szerinte nem tanúsítok kellő bűnbánatot. Magam részéről mélységes meggyőződésem, hogy valami rég halott fáraó ölmacskájának egyenes ági leszármazottja vagyok. Persze Szőri ezt mindig kétkedve fogadja, de leszarom, mert ahhoz nem is kell törzskönyv és szépen, füzetben vezetett felmenők cifra nevekkel, hogy valakiből isten legyen. Mint belőlem. Belőlem, aki két fröccsbe kerültem, de az eszmei értékem egyenlő a világ legjobb borvidékeivel.”

275. o. „Azt mondta, hogy reméli, hogy huszonkét éves is leszek, mondtam neki, persze hogy leszek, de te úgyis előbb megdöglesz, mert elvisz a szíved dagadtkám. Aztán kaptam puszit az orromra.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése