2013. január 19., szombat

Nyugaton a helyzet változatlan felvezető, eleje és vége

Véleményem a könyvről itt
Olvastam: 2013 január 9-13
Kiadás: Árkádia Kiadó, 1985

„Ez a könyv nem vád és nem vallomás. Csak beszámoló szeretne lenni egy nemzedékről, amelyet a háború elpusztított – elpusztított még akkor is, ha a gránátok megkímélték.”

7. o. „Kilenc kilométernyire tanyázunk a front mögött. Tegnap fölváltottak; most tele a gyomrunk szemes babbal, marhahússal, jóllaktunk és elégedettek vagyunk. Még estére is kapott mindenki egy tele csajkával; azonkívül megduplázták a kolbász- és kenyérporciót – ez már döfi. Ilyen eset rég nem esett: a pirosparadicsom-fejű szakács valósággal ránk tukmálja az ételt; mindenkinek, aki az útjába kerül, int a kanalával, és becsületesen megtölti az edényét. Valósággal kétségbeesik, mert nem tudja, hogyan ürítse ki a gulyáságyúját. Tjaden és Müller felkajtattak egy-egy mosdótálat, s színig töltették maguknak tartalékul. Tjaden mohóságból teszi, Müller óvatosságból. Hogy Tjaden hova eszi mindezt, az rejtély előttünk. Sovány, mint a keszeg, s olyan is marad.”

SPOILER

200. o. „Paul Bäumer elesett 1918 októberében, egy napon, amely az egész fronton oly nyugodtan és csöndesen telt el, hogy a hadijelentés mindössze erre a mondatra szorítkozott: nyugaton a helyzet változatlan.
Előreroskadt, s úgy feküdt a földön, mintha aludnék.
Amikor visszafordították, látszott rajta, hogy nem szenvedhetett sokáig – arckifejezése olyan nyugodt volt, mintha szinte örülne annak, hogy így történt.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése