2013. január 30., szerda

Roverandom jegyzet


p. 100 „an enormous white elephant. Possibly a reference to the case of Sir Paul Neale, a seventeenth-century virtuoso who claimed to have discovered an elephant in the moon, only to find that a mouse which he mistook for an elephant, had crept inside his telescope.

Roverandom vége (spoileres)


p. 89 „Indeed Roverandom grew to be very wise, and had an immense local reputation, and had alll sorts of other adventures (many of which the little boy shared).
But the ones I have told you about were probably the most unusual and the most exciting. Only Tinker says she does not believe a word of them. Jealous cat!”

Roverandom idézet 2.


p. 87 „Motor after motor racketed by, filled (Rover thought) with the same people, all making all speed (and all dust and all smell) to somewhere.
’I don’t believe half of them know where they are going to, or why they are going there, or would know it if they got there,’ grumbled Rover as he coughed and choked;”

2013. január 28., hétfő

Szerencsesüti január 29.

"Nem lehet tudni, milyen mély egy pocsolya, míg bele nem lépünk."
Arthur Bloch: Murphy törvénykönyve

Ez is nagyon találó, ugyanis megint kezd elolvadni a hó, és bizony jártam már rosszul az ilyen pocsolyákkal...

Roverandom idézet 1.


p. 33 „All the white dragons originally come from the moon, as you probably know; but this one had been to the world and back, so he had learned a thing or two. He fought the Red Dragon in Caerdragon in Merlin’s time, as you will find in all the more up-to-date history books; after which the other dragon was Very Red."

Roverandom eleje


p. 3 „Once upon a time there was a little dog, and his name was Rover.”

A fehér féreg fészke idézet 3.


34. o. „A nyelv hajnalán a „féreg” szó némileg mást jelentett, mint ma. Az angolszász „wyrm” szó átvétele volt, az pedig elsősorban sárkányt vagy kígyót jelent; de a forrása lehetett a gót „waurms”, kígyó, vagy az izlandi „ormur” vagy a német „wurm” is. Úgy tudjuk, eredetileg a szó magában hordozta a méret és a hatalom, az erő eszmméjét is, nem mindkittő mai, kicsinyített változatát. Közismert a Lambton kastély „Féregkútjának” legendája és a Bamborough melletti „Spinleston Heugh-i Féregé”. A „féreg” mindkét történetben hatalmas méretű és erejű szörnyeteg volt; igazi sárkány vagy kígyó, amilyenek a legendák szerint kiterjedt mocsarakban vagy ingoványokban éltnek, ahol korlátlanul terjeszkedhetnek. Egyetlen pillantás a geológiai térképre megmutatja, hogy bármi lett légyen is az igazság az ilyen szörnyek létezését illetően a föld korai korszakaiban, lehetőség bőven akadt. Anglia keleti régiójában eredetileg tágas síkságok voltak, ahol a természettől fogva bőséges csapadék összegyűlhetett. Ott a folyók mélyek és lassúak voltak, és feneketlenül mély lyukak is akadtak, amelyekben megbújhatott bármilyen fajtájú és méretű vízözön előtti szörny. Olyan helyeken, amelyeket ma az ablakunkból látunk, ötven méteres vagy annál is mélyebb ingoványok húzódtak. Ki tudná megmondani, hogy a sárban tenyésző szörnyek kora mikor ért véget? Kellett lenniük időszakoknak, helyeknek és körülményeknek, amelyek elősegítették a szokásosnál hosszabb életkor, nagyobb méret és erő kifejlődését. Ilyen túlélők létezhettek még a mi korai századainkban is. Miért, nincsenek talán olyan hatalmas termetű teremtmények, amelyek létezését az emberek többsége lehetetlennek tartja? Még napjainkban is látni itt-ott elképesztő méretű állatok nyomait, ha nem magukat az állatokat, korábbi korszakok valódi túlélőit, amelyeket élőhelyük sajátosságai tartottak életben.”

A fehér féreg fészke idézet 2


33. o. „- Előrenyomulni jó – amíg ügyelsz rá, hová és hogyan. Shakespeare egyik drámájában van egy sor: „Aki rohan, elbotlik.” Nem árt észben tartani.”

A fehér féreg fészke idézet 1.


30. o. „Amint Adam tekintete találkozott a fiatalabbik lányéval, aki a legközelebb állt hozzá, valamiféle elektromosság lobbant fel – az az isteni szikra, amely felismeréssel kezdődik, és megadással végződik. Az emberek „szerelemnek” nevezik.”

A fehér féreg fészke eleje


7. o. „Amikor Adam Salton megérkezett a Great Eastern Hotelbe, egy levél várta az édesapja nagybátyjának, Richard Saltonnak a kézírásával, amelyet igen jól ismert a még Nyugat-Ausztráliában kapott kedves hangú levelekből.”

Kísértés Rt. spoillermentes idézet 3.


59-60. o. „- Ti ostoba tollseprűk! Az fel sem merült a diónyi agyatokban, hogy a lány hazudik?!
Szolgái egymásra néztek, és tanácstalanul megrázták a fejüket.
- Úrnőm, mi nem tudjuk, mit jelent „hazudni” – vallotta be végül Nathanael. – Úgy teremtettél minket, hogy mindig azt mondjuk, ami az igazság, és másoktól is ezt várjuk.
- Vagyis használhatatlanok vagytok az emberek világában – temette kezeibe az arcát Pandora.”

Kísértés Rt. spoilermentes idézet 2


40. o. „Mit tegyen a Mindenható, ha alig pár órája érkezett meg a Földre, hatszor eltévedt a londoni metróban és az egyetem zegzugos folyosóin, majd váratlanul épp az a halandó szólítja meg, akire a leginkább fel akart készülni, mielőtt találkoznak? Essen pánikba és hablatyoljon énochi nyelven? Állítsa meg az időt, hogy legyen ideje kiötölni valamiféle választ, amíg megnyugszik? Tegye a földdel egyenlővé az épületet, generáljon tűzriadót?”

Kísértés Rt. spoilermentes idézet 1.


29. o. „Serene megismételte, mert attól tartott, rosszul hall:
- Hat másodperc?
- Igen, hat másodperc.
- Én úgy olvastam… - próbálkozott, ám Lucifer leintette:
- Feltételezed, hogy a mindenható Anyaúristen napokig szórakozik egyetlen sárgolyó összegyúrásával? Nem, ő csak megformálta gondolatban a világotok képét, az pedig megszületett. Ilyen egyszerű az egész. Amit Gábrielnek lediktált, az csak mókusvakítás.”


Szerencsesüti január 28.

"Ébresztő!"

Jim Davis: Garfield és a mérges mágus

2013. január 19., szombat

Kísértés Rt. eleje

Véleményem a könyvről itt.
Olvasás: 2013 január 19-
Kiadás: Főnix Könyvműhely, 2011


6. o. „Seren Nightingale kellemesebb estét is el tudott volna képzelni magának, mint hogy egy profin kivitelezett gyilkosságot követően az egyik sötét londoni külvárosi utcán várakozzon, karján szatyorral, kezében pedig a másnapi modern filozófia zárthelyi dolgozatra megtanulandó jegyzetekkel.”

Vérmacska 2 idézet

Véleményem a könyvről itt
Olvastam: 2013 január 16-19.
Kiadás: Könyvmolyképző Kiadó, 2012


17. o. „Mivel megfelelő irodalmi képzettségre tettem szert az évek során, mert ez a buzi is inkább olvas, mint hogy dugna, ezért rájöttem, hogy én egy Csehov darabban élek. Szöri pont úgy viselkedik, mint ott a szereplők, hogy tervez, tervezget, aztán nem történik semmi, mert nem csinál semmit, és úgy nehéz.”

A vérmacska 2. eleje és vége

Véleményem a könyvről itt
Olvastam: 2013 január 16-19.
Kiadás: Könyvmolyképző Kiadó, 2012


5. o. „Tisztában vagyok vele, hogy a második részek mindig szarabbak mint az elsők. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez most nem így lesz.”

206. o. „Abban biztos vagyok, hogy macskás öregúr lesz belőle, nem is kétség. Az sem kétséges, hogy nem én leszek az a macska az ölében, akit dédelgetni fog öreg napjain. De abban biztos vagyok, hogy még akkor is emlékezni fog rám.
Ezen elmélkedtem magamban, és amikor már majdnem elöntött a könny, akkor odajött a Szőri, felemelt és kaptam puszit az orromra.”

Vérmacska idézetek


Véleményem a könyvről itt.
Olvastam: 2013 január 14-15.
Kiadás: Könyvmolyképző kiadó, 2011

47. o. „…(elmagyarázta, hogy a dietetikus az olyan ember, aki ha meglátná, hogy ő mit eszik, akkor felvágná az összes erét és fejbe lőné megát közben)…”

48. o. „…és akkor mutatott fényképeket, hogy ő milyen volt kicsinek. Hát nagy.”

118. o. „Kész a haditervem: kiugrom az ablakon, úgyis csak három emelet, talpra érkezem, mint a macskák általában, és kimegyek stoppolni az út szélére, úgyis annyira szép vagyok, hogy karambolt okozok már a puszta megjelenésemmel is, mert az összes autós engem akar majd felvenni. Aztán, ha már beszálltam, akkor a kedves vezető ütőerére helyezem a karmaim, és megmondom neki, hogy takarodjunk haza.”

191. o. „Jaj, te depressziós köcsög, ne legyél már elkenődve, mint a szarom a spájzajtón, van életed, csak nincs értelme.”

Vérmacska eleje és vége

Véleményem a könyvről itt
Olvastam: 2013 január 14-15.
Kiadás: Könyvmolyképző Kiadó, 2011


5. o. „Ahhoz képest, hogy egy alkoholista vasutas lopott téged, eléggé úgy viselkedsz, mintha a dologtalan ősapádat Tutanhamonnal együtt balzsamozták volna be! Ezt Szőri szokta mondani, ha valamit rettenetesen elbaszok, de szerinte nem tanúsítok kellő bűnbánatot. Magam részéről mélységes meggyőződésem, hogy valami rég halott fáraó ölmacskájának egyenes ági leszármazottja vagyok. Persze Szőri ezt mindig kétkedve fogadja, de leszarom, mert ahhoz nem is kell törzskönyv és szépen, füzetben vezetett felmenők cifra nevekkel, hogy valakiből isten legyen. Mint belőlem. Belőlem, aki két fröccsbe kerültem, de az eszmei értékem egyenlő a világ legjobb borvidékeivel.”

275. o. „Azt mondta, hogy reméli, hogy huszonkét éves is leszek, mondtam neki, persze hogy leszek, de te úgyis előbb megdöglesz, mert elvisz a szíved dagadtkám. Aztán kaptam puszit az orromra.”

Nyugaton a helyzet változatlan spoileres idézetek

Véleményem a könyvről itt
Olvastam: 2013 január 9-13.
Kiadás: Árkádia, 1985


155. o. „- Bajtárs, nem akartalak megölni. Ha még egyszer beugranál ide, nem tenném meg, föltéve, hogy te is okosan viselkednél. De azelőtt csak egy gondolat, egy lehetőség voltál nekem, amely az agyamban élt, és elhatározást szült: ezt a lehetőséget döftem le. Csak most látom, hogy te is olyan ember vagy mint én. Akkor a kézigránátjaidra, a szuronyodra, a fegyvereidre gondoltam – most a feleségedet látom, az arcodat, a közösségünket. Bocsáss meg, bajtárs! Ezt mindig későn látjuk meg. Miért nem mondják meg nekünk újra meg újra, hogy ti éppen olyan szegény kutyák vagytok, mint mi, hogy az anyátok éppen úgy aggódik, mint a miénk, és egyformán félünk a haláltól, és egyformán halunk meg, egyforma fájdalommal. Bocsáss meg, bajtárs, hogy is lehettél te az ellenségem! Ha ezt a fegyvert, ezt az egyenruhát ledobjuk, éppen úgy testérem lehetnél, mint Kat és Albert. Végy el tőlem húsz esztendőt, bajtárs, és kelj fel; végy többet is, hisz úgysem tudom, mit kezdjek vele!”

157. o. „Megöltem Gérard Duval nyomdászt.”

Nyugaton a helyzet változatlan spoilermentes idézetek

Véleményem a könyvről itt
Olvastam: 2013. január 9-13
Kiadás: Árkádia kiadó, 1985

7-8. o. „…nem is volna olyan rossz ez a háború, csak többet alhatnék az ember.”

8. o. „Persze a legéhesebbek álltak legelöl: a kis Albert Kropp, akinek a legvilágosabb az esze közöttünk, s ezért még csak őrvezető; Müller V., aki még tankönyveket cipel magával, és hadiérettségiről álmodozik – pergőtűz közben fizikatételeket magol! -, Leer, aki körszakállt visel, s fölöttébb kedveli a tiszti bordélyok leányzóit; esküdözik, hogy ezeket hadseregparancs kötelezi, hogy selyeminget viseljenek, s a kapitánytól fölfelé megfürödjenek a vendég látogatása előtt; a negyedik én vagyok, Paul Bäumer. Mind a négyen tizenkilenc évesek vagyunk, mind a négyen ugyanabból az osztályból kerültünk a harctérre.”

19. o. „Vasifjúság. Ifjúság! Egyikünk sincs több húszesztendősnél. De hogy fiatalok volnánk? A fiatalság rég volt. Öregek vagyunk.”

21. o. „Megtanultuk, hogy egy kipucolt gomb fontosabb, mint négy kötet Schopenhauer.”

24. o. „Kemény, gyanakvó, érzéketlen, bosszúvágyó, durva emberekké váltunk, s ez jól is volt így, mert éppen ezek a tulajdonságok hiányzottak belőlünk. Ha enélkül küldenek ki bennünket a lövészárokba, talán a legtöbben megbolondulunk. Így azonban elő voltunk készítve arra, ami ránk várt.”

27. o. „Az egész világot ide kellene vezetni ehhez az ágyhoz, azt mondani: „Ez itt Franz Kemmerich, tizenkilenc és fél esztendős, nem akar meghalni. Ne engedjétek meghalni!””

34. o. „Kropp ellenben gondolkozó fő. Azt indítványozza, hogy a hadüzenet legyen afféle népünnepély, belépőjegyekkel és muzsikával, mint a bikaviadal. Az arénában a két ország miniszterei és tábornokai fürdőnadrágban, dorongokkal fölfegyverkezve menjenek neki egymásnak. Aki életben marad, annak az országa győzött. Ez egyszerűbb és jobb volna, mint a mostani háború, amelyben nem azok harcolnak egymással, akiknek kellene.”

49. o. „Szeretnénk fölállni, és elszaladni akárhová, csak ezt az ordítást ne halljuk többé. Pedig hát nem is emberekről van szó – csak lovakról.”

49. o. „– Én mondom nektek, az a legnagyobb komiszság, hogy állatok is vannak a háborúban.”

65-66. o. „Albert ki is mondja:
– A háború alkalmatlanná tett bennünket mindenre.
Igaza van. Mi már nem vagyunk ifjúság. Nem akarjuk többé megostromolni a világot. Menekülők vagyunk. Menekülünk önmagunk elől. Az életünk elől. Tizennyolc esztendősek voltunk, s kezdtük szeretni a világot és az életet; és lövöldöznünk kellett rá. Az első becsapódó gránát a szívünket találta. El vagyunk zárva a tevékenységtől, a törekvéstől, a haladástól. Nem hiszünk többé benne; csak a háborúban hiszünk.”

68. o. „Némelykor úgy bánnak már velünk, mint emberekkel szokás.”

74. o. „Éppoly véletlenül, mint ahogy eltalálnak, életben is maradhatok. A gránátbiztos fedezékben rapityára téphetnek, s a szabad mezőn sértetlenül állhatok tíz óra hosszat pergőtűzben. Minden katonát csak ezer véletlen tarthat életben. És minden katona hisz és bízik a véletlenben.”

89. o. „Nem vagyunk gondtalanok többé – félelmesen közömbösek vagyunk.”

89. o. „Elhagyatottak vagyunk, akár a gyermek, és tapasztaltak, mint az öregember. Durvák, szomorúak és fölületesek vagyunk – azt hiszem, el vagyunk veszve."

92. o. „Tjadennek most is szerencséje van, mint mindig.”

97. o. „Fölkel a nap, eljön az éj, a gránátok fütyülnek. Az életnek vége.”

99. o. „Minden csak megszokás dolga, még a lövészárok is.”

100. o. „…félelmet nemigen ismerünk – halálvélelmet, azt igen. Az másvalami, az testi dolog.”

100. o. „Az élet rövid.”

142. o. „Tjaden újra megjelenik. Még mindig izgatott, s tüstént belékap a beszélgetésbe, azt kérdezi, hogy egyáltalán hogyan keletkezik a háború.
- Többnyire úgy, hogy egyik ország súlyosan megsérti a másikat – feleli Albert bizonyos fölénnyel.
De Tjaden ostobának tetteti magát.
- Egy ország? Ezt nem értem. Egy német hegy csak nem sérthet meg egy francia hegyet. Vagy egy folyó, vagy egy erdő, vagy egy búzaföld.
- Igazán ilyen buta vagy, vagy csak tetteted magad? – mordul rá Kropp. – Hiszen nem így értettem. Egyik nép sérti meg a másikat.
- Akkor nekem itt semmi keresnivalóm – feleli Tjaden -, én nem érzem sértve magamat.”

143. o. „- Miért van hát egyáltalán háború – kérdezi Tjaden.
Kat vállat vont.
- Bizonyosan vannak olyan emberek, akiknek használ a háború.
- No, én nem tartozom közéjük – vigyorog Tjaden.
Te nem, és itt senki.
- Hát kicsoda? – csökönyösködik Tjaden. – Nem használ a császárnak se. Hiszen annak mindene megvan, ami kell.
- Nem úgy van az – feleli Kat -, háborúja még eddig nem volt. És minden nagy császárnak szüksége van legalább egy háborúra, különben nem lesz híres uralkodó. Nézd csak meg a tankönyveidbenn.
- A tábornokokat is híressé teszi a báború – mondja Detering.
- Még híresebbé, mint a császárt – erősíti meg Kat.”

172. o. „A vonat lassan halad. Némelykor megáll, és kirakják a halottakat. Gyakran áll meg.”

181. o. „Felfoghatatlan, hogy ilyen széttépett testek még emberi ábrázatot viselnek, s azokban a maga mindennapi módján folyik tovább az élet. S amellett ez még csak egyetlenegy kórház, egyetlenegy állomás – százezrek vannak Németországban, százezrek Franciaországban, százezrek Oroszországban.”

181. o. „Csak a kórház mutatja meg igazán, hogy mi a háború”

181-182. o. „Fiatal vagyok, húszesztendős; de az életből nem ismerek semmi mást, csak a kétségbeesést, a halált, a félelmet s a legesztelenebb felületességek összekapcsolódását a szenvedés örvényével. Látom, hogy népeket hajszolnak egymás ellen, s a népek hallgatva, tudatlanul, ostobán, engedelmesen, ártatlanul megölik egymást. Látom, hogy a világ legokosabb agyvelői fegyvereket és frázisokat találnak ki, hogy mindezt még rafináltabbá és tartósabbá tehessék. S velem együtt látja ezt minden korombeli ember itt és odaát, az egész világon, velem együtt éli át az én nemzedékem. Mit csinálnak majd az apáink, ha egyszer fölállunk, eléjük lépünk, és számadást követelünk?”

191. o. „Friss csapataink vérszegény, üdülésre szoruló fiúk, a borjút nem bírják, de meghalni tudnak. Ezrével. Semmit nem értenek a háborúhoz, csak előremennek, és lelövetik magukat.”

193. o. „Gránátok, gázfelhők, tankflottillák – széttiprás, szétrágás, halál.
Vérhas, influenza, tífusz – fulladozás, elégés, halál.
Lövészárok, kórház, tömegsír – több lehetőség nincs.”

Nyugaton a helyzet változatlan felvezető, eleje és vége

Véleményem a könyvről itt
Olvastam: 2013 január 9-13
Kiadás: Árkádia Kiadó, 1985

„Ez a könyv nem vád és nem vallomás. Csak beszámoló szeretne lenni egy nemzedékről, amelyet a háború elpusztított – elpusztított még akkor is, ha a gránátok megkímélték.”

7. o. „Kilenc kilométernyire tanyázunk a front mögött. Tegnap fölváltottak; most tele a gyomrunk szemes babbal, marhahússal, jóllaktunk és elégedettek vagyunk. Még estére is kapott mindenki egy tele csajkával; azonkívül megduplázták a kolbász- és kenyérporciót – ez már döfi. Ilyen eset rég nem esett: a pirosparadicsom-fejű szakács valósággal ránk tukmálja az ételt; mindenkinek, aki az útjába kerül, int a kanalával, és becsületesen megtölti az edényét. Valósággal kétségbeesik, mert nem tudja, hogyan ürítse ki a gulyáságyúját. Tjaden és Müller felkajtattak egy-egy mosdótálat, s színig töltették maguknak tartalékul. Tjaden mohóságból teszi, Müller óvatosságból. Hogy Tjaden hova eszi mindezt, az rejtély előttünk. Sovány, mint a keszeg, s olyan is marad.”

SPOILER

200. o. „Paul Bäumer elesett 1918 októberében, egy napon, amely az egész fronton oly nyugodtan és csöndesen telt el, hogy a hadijelentés mindössze erre a mondatra szorítkozott: nyugaton a helyzet változatlan.
Előreroskadt, s úgy feküdt a földön, mintha aludnék.
Amikor visszafordították, látszott rajta, hogy nem szenvedhetett sokáig – arckifejezése olyan nyugodt volt, mintha szinte örülne annak, hogy így történt.”

A kezdet

Nah, végre kitaláltam, hogy mire fogom használni ezt az oldalt. Mivel nem vagyok nagyon otthon a számítógépes dolgokban és nem találtam sehol, hogy hogy lehetne létrehozni egy aloldalt az idézeteknek, ezért ez a blog csak ennek lesz fenntartva, hogy az összes idézetet, amit kigyűjtöttem az olvasott könyvekből tároljam valahol. Már van egy könyves blogom, de oda nem rakhatok ki mindent, mert általában elég sok idézet szokott összejönni, és őszintén szólva én nem szeretem, hogyha azzal van teletűzdelve egy könyves bejegyzés, vagy ha a végén túl sok van.
Egy könyvhöz valószínűleg három bejegyzés fog tartozni. (Vagy egy bejegyzés három részre osztva, ezt majd még eldöntöm, és valószínűleg még úgyis alakulni fog.) Az első az első mondat/bekezdés, illetve az utolsó mondat/bekezdés címszó alatt fog futni, a második a nem spoileres idézetek, a harmadik pedig a spoileres idézetek. Vagy az is lehet, hogy majd idézetenként jönnek az újabb könyvekből. Ezt majd még meglátjuk.