Véleményem a könyvről itt
Olvastam: 2013. január 9-13
Kiadás: Árkádia kiadó, 1985
7-8. o. „…nem
is volna olyan rossz ez a háború, csak többet alhatnék az ember.”
8. o. „Persze
a legéhesebbek álltak legelöl: a kis Albert Kropp, akinek a legvilágosabb az
esze közöttünk, s ezért még csak őrvezető; Müller V., aki még tankönyveket
cipel magával, és hadiérettségiről álmodozik – pergőtűz közben fizikatételeket
magol! -, Leer, aki körszakállt visel, s fölöttébb kedveli a tiszti bordélyok
leányzóit; esküdözik, hogy ezeket hadseregparancs kötelezi, hogy selyeminget
viseljenek, s a kapitánytól fölfelé megfürödjenek a vendég látogatása előtt; a
negyedik én vagyok, Paul Bäumer. Mind a négyen tizenkilenc évesek vagyunk, mind
a négyen ugyanabból az osztályból kerültünk a harctérre.”
19. o.
„Vasifjúság. Ifjúság! Egyikünk sincs több húszesztendősnél. De hogy fiatalok
volnánk? A fiatalság rég volt. Öregek vagyunk.”
21. o.
„Megtanultuk, hogy egy kipucolt gomb fontosabb, mint négy kötet Schopenhauer.”
24. o.
„Kemény, gyanakvó, érzéketlen, bosszúvágyó, durva emberekké váltunk, s ez jól
is volt így, mert éppen ezek a tulajdonságok hiányzottak belőlünk. Ha enélkül
küldenek ki bennünket a lövészárokba, talán a legtöbben megbolondulunk. Így
azonban elő voltunk készítve arra, ami ránk várt.”
27. o. „Az
egész világot ide kellene vezetni ehhez az ágyhoz, azt mondani: „Ez itt Franz
Kemmerich, tizenkilenc és fél esztendős, nem akar meghalni. Ne engedjétek
meghalni!””
34. o. „Kropp
ellenben gondolkozó fő. Azt indítványozza, hogy a hadüzenet legyen afféle
népünnepély, belépőjegyekkel és muzsikával, mint a bikaviadal. Az arénában a
két ország miniszterei és tábornokai fürdőnadrágban, dorongokkal
fölfegyverkezve menjenek neki egymásnak. Aki életben marad, annak az országa
győzött. Ez egyszerűbb és jobb volna, mint a mostani háború, amelyben nem azok
harcolnak egymással, akiknek kellene.”
49. o.
„Szeretnénk fölállni, és elszaladni akárhová, csak ezt az ordítást ne halljuk
többé. Pedig hát nem is emberekről van szó – csak lovakról.”
49. o. „– Én
mondom nektek, az a legnagyobb komiszság, hogy állatok is vannak a háborúban.”
65-66. o. „Albert ki is mondja:
– A háború alkalmatlanná tett bennünket mindenre.
Igaza van. Mi
már nem vagyunk ifjúság. Nem akarjuk többé megostromolni a világot. Menekülők
vagyunk. Menekülünk önmagunk elől. Az életünk elől. Tizennyolc esztendősek
voltunk, s kezdtük szeretni a világot és az életet; és lövöldöznünk kellett rá.
Az első becsapódó gránát a szívünket találta. El vagyunk zárva a
tevékenységtől, a törekvéstől, a haladástól. Nem hiszünk többé benne; csak a
háborúban hiszünk.”
68. o.
„Némelykor úgy bánnak már velünk, mint emberekkel szokás.”
74. o. „Éppoly
véletlenül, mint ahogy eltalálnak, életben is maradhatok. A gránátbiztos
fedezékben rapityára téphetnek, s a szabad mezőn sértetlenül állhatok tíz óra
hosszat pergőtűzben. Minden katonát csak ezer véletlen tarthat életben. És
minden katona hisz és bízik a véletlenben.”
89. o. „Nem
vagyunk gondtalanok többé – félelmesen közömbösek vagyunk.”
89. o.
„Elhagyatottak vagyunk, akár a gyermek, és tapasztaltak, mint az öregember.
Durvák, szomorúak és fölületesek vagyunk – azt hiszem, el vagyunk veszve."
92. o.
„Tjadennek most is szerencséje van, mint mindig.”
97. o. „Fölkel
a nap, eljön az éj, a gránátok fütyülnek. Az életnek vége.”
99. o. „Minden
csak megszokás dolga, még a lövészárok is.”
100. o.
„…félelmet nemigen ismerünk – halálvélelmet, azt igen. Az másvalami, az testi
dolog.”
100. o. „Az
élet rövid.”
142. o. „Tjaden újra megjelenik. Még mindig
izgatott, s tüstént belékap a beszélgetésbe, azt kérdezi, hogy egyáltalán
hogyan keletkezik a háború.
- Többnyire úgy, hogy egyik ország súlyosan
megsérti a másikat – feleli Albert bizonyos fölénnyel.
De Tjaden ostobának tetteti magát.
- Egy ország? Ezt nem értem. Egy német hegy csak
nem sérthet meg egy francia hegyet. Vagy egy folyó, vagy egy erdő, vagy egy
búzaföld.
- Igazán ilyen buta vagy, vagy csak tetteted magad?
– mordul rá Kropp. – Hiszen nem így értettem. Egyik nép sérti meg a másikat.
- Akkor nekem
itt semmi keresnivalóm – feleli Tjaden -, én nem érzem sértve magamat.”
143. o. „- Miért van hát egyáltalán háború –
kérdezi Tjaden.
Kat vállat vont.
- Bizonyosan vannak olyan emberek, akiknek használ
a háború.
- No, én nem tartozom közéjük – vigyorog Tjaden.
Te nem, és itt senki.
- Hát kicsoda? – csökönyösködik Tjaden. – Nem
használ a császárnak se. Hiszen annak mindene megvan, ami kell.
- Nem úgy van az – feleli Kat -, háborúja még eddig
nem volt. És minden nagy császárnak szüksége van legalább egy háborúra,
különben nem lesz híres uralkodó. Nézd csak meg a tankönyveidbenn.
- A tábornokokat is híressé teszi a báború – mondja
Detering.
- Még
híresebbé, mint a császárt – erősíti meg Kat.”
172. o. „A
vonat lassan halad. Némelykor megáll, és kirakják a halottakat. Gyakran áll
meg.”
181. o.
„Felfoghatatlan, hogy ilyen széttépett testek még emberi ábrázatot viselnek, s
azokban a maga mindennapi módján folyik tovább az élet. S amellett ez még csak
egyetlenegy kórház, egyetlenegy állomás – százezrek vannak Németországban,
százezrek Franciaországban, százezrek Oroszországban.”
181. o. „Csak
a kórház mutatja meg igazán, hogy mi a háború”
181-182. o.
„Fiatal vagyok, húszesztendős; de az életből nem ismerek semmi mást, csak a
kétségbeesést, a halált, a félelmet s a legesztelenebb felületességek
összekapcsolódását a szenvedés örvényével. Látom, hogy népeket hajszolnak
egymás ellen, s a népek hallgatva, tudatlanul, ostobán, engedelmesen,
ártatlanul megölik egymást. Látom, hogy a világ legokosabb agyvelői fegyvereket
és frázisokat találnak ki, hogy mindezt még rafináltabbá és tartósabbá
tehessék. S velem együtt látja ezt minden korombeli ember itt és odaát, az
egész világon, velem együtt éli át az én nemzedékem. Mit csinálnak majd az
apáink, ha egyszer fölállunk, eléjük lépünk, és számadást követelünk?”
191. o. „Friss
csapataink vérszegény, üdülésre szoruló fiúk, a borjút nem bírják, de meghalni
tudnak. Ezrével. Semmit nem értenek a háborúhoz, csak előremennek, és lelövetik
magukat.”
193. o. „Gránátok, gázfelhők, tankflottillák –
széttiprás, szétrágás, halál.
Vérhas, influenza, tífusz – fulladozás, elégés,
halál.
Lövészárok,
kórház, tömegsír – több lehetőség nincs.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése