2013. január 19., szombat

Nyugaton a helyzet változatlan spoilermentes idézetek

Véleményem a könyvről itt
Olvastam: 2013. január 9-13
Kiadás: Árkádia kiadó, 1985

7-8. o. „…nem is volna olyan rossz ez a háború, csak többet alhatnék az ember.”

8. o. „Persze a legéhesebbek álltak legelöl: a kis Albert Kropp, akinek a legvilágosabb az esze közöttünk, s ezért még csak őrvezető; Müller V., aki még tankönyveket cipel magával, és hadiérettségiről álmodozik – pergőtűz közben fizikatételeket magol! -, Leer, aki körszakállt visel, s fölöttébb kedveli a tiszti bordélyok leányzóit; esküdözik, hogy ezeket hadseregparancs kötelezi, hogy selyeminget viseljenek, s a kapitánytól fölfelé megfürödjenek a vendég látogatása előtt; a negyedik én vagyok, Paul Bäumer. Mind a négyen tizenkilenc évesek vagyunk, mind a négyen ugyanabból az osztályból kerültünk a harctérre.”

19. o. „Vasifjúság. Ifjúság! Egyikünk sincs több húszesztendősnél. De hogy fiatalok volnánk? A fiatalság rég volt. Öregek vagyunk.”

21. o. „Megtanultuk, hogy egy kipucolt gomb fontosabb, mint négy kötet Schopenhauer.”

24. o. „Kemény, gyanakvó, érzéketlen, bosszúvágyó, durva emberekké váltunk, s ez jól is volt így, mert éppen ezek a tulajdonságok hiányzottak belőlünk. Ha enélkül küldenek ki bennünket a lövészárokba, talán a legtöbben megbolondulunk. Így azonban elő voltunk készítve arra, ami ránk várt.”

27. o. „Az egész világot ide kellene vezetni ehhez az ágyhoz, azt mondani: „Ez itt Franz Kemmerich, tizenkilenc és fél esztendős, nem akar meghalni. Ne engedjétek meghalni!””

34. o. „Kropp ellenben gondolkozó fő. Azt indítványozza, hogy a hadüzenet legyen afféle népünnepély, belépőjegyekkel és muzsikával, mint a bikaviadal. Az arénában a két ország miniszterei és tábornokai fürdőnadrágban, dorongokkal fölfegyverkezve menjenek neki egymásnak. Aki életben marad, annak az országa győzött. Ez egyszerűbb és jobb volna, mint a mostani háború, amelyben nem azok harcolnak egymással, akiknek kellene.”

49. o. „Szeretnénk fölállni, és elszaladni akárhová, csak ezt az ordítást ne halljuk többé. Pedig hát nem is emberekről van szó – csak lovakról.”

49. o. „– Én mondom nektek, az a legnagyobb komiszság, hogy állatok is vannak a háborúban.”

65-66. o. „Albert ki is mondja:
– A háború alkalmatlanná tett bennünket mindenre.
Igaza van. Mi már nem vagyunk ifjúság. Nem akarjuk többé megostromolni a világot. Menekülők vagyunk. Menekülünk önmagunk elől. Az életünk elől. Tizennyolc esztendősek voltunk, s kezdtük szeretni a világot és az életet; és lövöldöznünk kellett rá. Az első becsapódó gránát a szívünket találta. El vagyunk zárva a tevékenységtől, a törekvéstől, a haladástól. Nem hiszünk többé benne; csak a háborúban hiszünk.”

68. o. „Némelykor úgy bánnak már velünk, mint emberekkel szokás.”

74. o. „Éppoly véletlenül, mint ahogy eltalálnak, életben is maradhatok. A gránátbiztos fedezékben rapityára téphetnek, s a szabad mezőn sértetlenül állhatok tíz óra hosszat pergőtűzben. Minden katonát csak ezer véletlen tarthat életben. És minden katona hisz és bízik a véletlenben.”

89. o. „Nem vagyunk gondtalanok többé – félelmesen közömbösek vagyunk.”

89. o. „Elhagyatottak vagyunk, akár a gyermek, és tapasztaltak, mint az öregember. Durvák, szomorúak és fölületesek vagyunk – azt hiszem, el vagyunk veszve."

92. o. „Tjadennek most is szerencséje van, mint mindig.”

97. o. „Fölkel a nap, eljön az éj, a gránátok fütyülnek. Az életnek vége.”

99. o. „Minden csak megszokás dolga, még a lövészárok is.”

100. o. „…félelmet nemigen ismerünk – halálvélelmet, azt igen. Az másvalami, az testi dolog.”

100. o. „Az élet rövid.”

142. o. „Tjaden újra megjelenik. Még mindig izgatott, s tüstént belékap a beszélgetésbe, azt kérdezi, hogy egyáltalán hogyan keletkezik a háború.
- Többnyire úgy, hogy egyik ország súlyosan megsérti a másikat – feleli Albert bizonyos fölénnyel.
De Tjaden ostobának tetteti magát.
- Egy ország? Ezt nem értem. Egy német hegy csak nem sérthet meg egy francia hegyet. Vagy egy folyó, vagy egy erdő, vagy egy búzaföld.
- Igazán ilyen buta vagy, vagy csak tetteted magad? – mordul rá Kropp. – Hiszen nem így értettem. Egyik nép sérti meg a másikat.
- Akkor nekem itt semmi keresnivalóm – feleli Tjaden -, én nem érzem sértve magamat.”

143. o. „- Miért van hát egyáltalán háború – kérdezi Tjaden.
Kat vállat vont.
- Bizonyosan vannak olyan emberek, akiknek használ a háború.
- No, én nem tartozom közéjük – vigyorog Tjaden.
Te nem, és itt senki.
- Hát kicsoda? – csökönyösködik Tjaden. – Nem használ a császárnak se. Hiszen annak mindene megvan, ami kell.
- Nem úgy van az – feleli Kat -, háborúja még eddig nem volt. És minden nagy császárnak szüksége van legalább egy háborúra, különben nem lesz híres uralkodó. Nézd csak meg a tankönyveidbenn.
- A tábornokokat is híressé teszi a báború – mondja Detering.
- Még híresebbé, mint a császárt – erősíti meg Kat.”

172. o. „A vonat lassan halad. Némelykor megáll, és kirakják a halottakat. Gyakran áll meg.”

181. o. „Felfoghatatlan, hogy ilyen széttépett testek még emberi ábrázatot viselnek, s azokban a maga mindennapi módján folyik tovább az élet. S amellett ez még csak egyetlenegy kórház, egyetlenegy állomás – százezrek vannak Németországban, százezrek Franciaországban, százezrek Oroszországban.”

181. o. „Csak a kórház mutatja meg igazán, hogy mi a háború”

181-182. o. „Fiatal vagyok, húszesztendős; de az életből nem ismerek semmi mást, csak a kétségbeesést, a halált, a félelmet s a legesztelenebb felületességek összekapcsolódását a szenvedés örvényével. Látom, hogy népeket hajszolnak egymás ellen, s a népek hallgatva, tudatlanul, ostobán, engedelmesen, ártatlanul megölik egymást. Látom, hogy a világ legokosabb agyvelői fegyvereket és frázisokat találnak ki, hogy mindezt még rafináltabbá és tartósabbá tehessék. S velem együtt látja ezt minden korombeli ember itt és odaát, az egész világon, velem együtt éli át az én nemzedékem. Mit csinálnak majd az apáink, ha egyszer fölállunk, eléjük lépünk, és számadást követelünk?”

191. o. „Friss csapataink vérszegény, üdülésre szoruló fiúk, a borjút nem bírják, de meghalni tudnak. Ezrével. Semmit nem értenek a háborúhoz, csak előremennek, és lelövetik magukat.”

193. o. „Gránátok, gázfelhők, tankflottillák – széttiprás, szétrágás, halál.
Vérhas, influenza, tífusz – fulladozás, elégés, halál.
Lövészárok, kórház, tömegsír – több lehetőség nincs.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése