67. o. „Phaniel joviális mosolyt villantott rá, és
a lánc végét az öve bújtatójához lakatolta. A következő pillanatban a bőröndből
kiröppent egy fényes glória, kerengett egy darabig, majd amikor belátta, hogy
nem szabadulhat a kötelék miatt, megalkuvóan elfoglalta eredeti helyét az
angyal feje felett.
- A glóriám
időnként hajlamos elmászkálni – magyarázta készségesen Phaniel, beigazolva
Nathanael aggályait.”
Na, most mondja nekem azt valaki, hogy egy elmászkáló glória nem vicces!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése